Biano blogger: „Mindig is volt bennünk egy vágy arra, hogy északon éljünk“

A blogról

Érdekel, hogy milyen Svédországban élni, vidéken, egy szigeten, ahol az őz az ablak előtt sétál el, éjjel a rókák randalíroznak, a madár fiókák pedig a szemed láttára születnek? Ismerkedj meg egy kis magyar családdal, amely Svédországban költözött és a Blogjukon, illetve az Instagram oldalukon arról is beszámolnak, milyenek a svédek.

Áruld, el kérlek, hogyan került egy kis magyar család Svédországba?

Mindig is volt bennünk egy vágy arra, hogy északon éljünk. 2017 szeptemberében turistaként látogattunk el nyolc napra Svédországba, ahol kicsi utakon leautóztuk a Malmö-Stockholm-Göteborg-Malmö távot. Különböző városokat, régiókat, a mindennapi életet is megfigyeltük miközben teljesen elkezdett magával ragadni minket az ország.

Amikor a visszaút előtti utolsó nap volt és álltunk a tengert bámulva egy kis szikláról, úgy éreztük nem akarunk hazamenni. Ezután tulajdonképpen egy pillantás és mosolygás egymásra és tudtuk mit akarunk. Svédországba költözni.

Az első albérletetek egy kis ház volt, hol találtatok rá és mivel szólított meg benneteket?

Miután Dani 2018 júniusában munkaszerződést kapott egy svéd cégtől, elkezdtük a legnehezebbet, az albérlet keresést. Stresszes volt ez az időszak, mert közben a budapesti otthonunkat elkezdtük árulni és belőle minden bútort és sok ingóságot, miközben fogalmunk sem volt, hogy hol fogunk élni szeptembertől már Svédországban.

De amitől a legjobban féltünk, az egy hihetetlen szerencsés történet és ma is jót nevetünk rajta. A legnagyobb svéd apróhirdetési oldalon találtuk a hirdetést egy kicsi autómentes szigeten álló házikóról. Dani felhívta a 72 éves urat, aki hirdette, aki aztán nagy vihogva jókedvűen szólt a telefonba, hogy ő most áthajózik Dániába a barátaival, de majd hétfőn akkor megbeszéljük. Közben leellenőriztük rengeteg helyen az urat, tényleg létezik e (rengeteg rémtörténet van ugyanis az eltűnt előre utalásokról, főbérlőkről még itt Svédországban is.). Ebben is szerencsénk volt, mert sok információt és a teljes családot megtaláltuk az interneten. Ezek után átutaltuk neki a kezdő albérleti összeget és bíztunk benne, hogy lesz ház és úr is, amikor megérkezünk.

2018 szeptemberében, egy évre rá, hogy turistaként az országban jártunk, immár otthont teremteni indultunk el egy csurig pakolt utánfutónyi holmival északra.

Végül közben annyira jól alakult a dolog, hogy visszajelöltük az urral és a feleségével is egymást a social media-ban, foglalt nekünk kompot, ami heti egyszer visz át autót a szigetre, amikor a személyhajóval megérkeztünk, ő ott várt minket a kicsi golfkocsijával és egy utánfutóval, hogy az első cuccainkat fel vigye nekünk a házig. Nagyon jól esik ma is visszagondolni erre a pillanatra.

Milyen volt a kezdet, rögtön otthon éreztétek magatokat vagy kellett egy kis idő, míg megszoktátok az új környezetet?

Túlzás lenne azt mondani, hogy otthon éreztük magunkat. Nem volt egy darab bútorunk sem, csak amit az előző lakó ott hagyott. Egy IKEA kanapé, egy dohányzó asztal és két kicsi szekrény. A konyha beépített volt, főzni tudtam, de az első napokban örültünk, ha a legfontosabb dolgaink előkerülnek a dobozokból. Miután elkezdtük berendezni a kicsi házat és egyre inkább kezdett kirajzolódni egy nagyon cuki otthon, akkor kezdtük érezni, hogy nekünk nagyon jó lesz itt. Az első napokban kaptunk már friss svéd almás pitét a főbérlőktől és onnantól egymásnak sütögettük a finomságokat.

Gondolom be kellett rendeznetek az új otthonotokat, mivel kezdtétek a berendezést?

A legelső utunk természetesen az IKEA-ba vezetett. Magyarországon ott dolgoztam, ennél svédebb nincs, így nekünk tökéletes volt. A legelső bútorokat egyben vettük meg, három lapos kocsival gurultunk be az IKEA pénztárához. Ágyak, étkezőasztal, székek, íróasztal, komód, előszobai bútor, szőnyeg, lámpa, növények. De nem is a beszerzés volt az igazi kihívás, hanem a logisztika felvinni a szigetre.

Mi nem hiányozhat egy svéd otthonból?

A lámpa az ablakból. Régen azért világítottak, hogy könnyen haza találjanak a tanyákra, ma már azért is, mert a hosszantartó sötétségben az ablakból érkező fény kicsit becsapós a léleknek, mintha kintről jönne világosság. Ezenkívül tájegységenként változik, milyen dekorok vannak az ablakokban. A svédek szerint az ablak az otthon szeme, ami az ablakban van, az tükrözi az ott lakó személyiségét. Nekünk lámpa és dala ló van az ablakban, legbelül talán azért is, mert egyszer talán Dalarna megyében is élni fogunk. Leginkább ahhoz a régióhoz húz a szívem.

Milyen a svéd életstílus?

Nyugodt, tradicionális. Sem a közlekedésben, sem a boltban, úgy általában nem sietnek, hogy mindenáron ők legyenek előbb a sorban, sőt a sorban állásnak itt komoly kultúrája van és erre már a nyelvtanuláskor is komoly hangsúlyt fektetnek, hogy külföldről érkezve megtanuljuk és tiszteletben tartsuk.

Ha vége a munkaidőnek, akkor annak vége. Nem agyalnak többet a munkán, hazamennek és főleg pénteken úgynevezett fredagsmys-t tartanak, ami a péntek hangulatának átélése. Végre vége a hétnek, jöhet a nasi, taco, meg egy jó film vagy társas a barátokkal vagy a családdal. Ettől fogva tradicionálisak is, amit én nagyon szeretek. Ha szombat akkor cukorka nap, ha FIKA, vagyis kávé és süti idő van, akkor menni kell és kávéznak.

A másik fontos szempont a lagom, a nem túl sok, nem túl kevés gondolata, ami sokszor látszik a mindennapokban. A lagom maga a megfontolt boldogság, de mivel mindannyian mások vagyunk, mindannyian más dolgoktól is leszünk boldogok. Erről írtam hosszabban is a blogon, mert nehéz igazán jól megfogalmazni, nincs rá megfelelő magyarra fordítás.

Milyenek a svédek?

Zárkózottak, de kedvesek. Szemellenzősek, de azért érdeklődőek. Mindenki el van a maga buborékjában. Úgy vannak, vele te nem piszkálsz engem én, se piszkállak téged, és ez tényleg működik. Ettől függetlenül bármit kérsz kedvesek, az utcán rád köszönnek, de igazán sose tudni mit gondolnak, mert az érzéseiket nem mutatják ki.

A svédek nagyon nem buták, rendkívül praktikusak, de erőteljesen korlátozottan nyitottak a megszokottakon kívüli világra. A déli országokról tudják a legtöbbet, addig, amíg nyaralni mennek oda, de amikor elmeséljük Magyarországon vagy máshol milyen az élet, sokszor azt hiszik, viccelünk, mert hát ez Unió tagja, hogy lehetnek ott ilyen dolgok, hisz ha ők is jól élnek, biztos máshol is az Unióban. Ettől függetlenül, ha mesélünk erről érdeklődően meghallgatják, de sokat nem mond nekik a Svédországon kívüli helyzet. Ez nem rossz dolog feltétlen, csak semlegesek akarnak lenni a dolgokban. Például a konfliktusokat is nagyon kerülik, egy meeting-en nem akarják ők kezdeni a beszédet és inkább megvárják, míg más mondja el, amit esetleg ők is gondolnak, de nem merték volna elmondani.

Már több, mint két éve Svédországban éltek, ha most összegezned kellene ezt az időszakot, milyen pozitívumokat és negatívumokat emelnél ki?

Az ország legnagyobb pozitívumai a természeti adottságai. Amint elhagyod a lakott területet, bárhova nézel olyan, mint egy giccses instagram fotó, egyszerűen gyönyörű.

Ami az embereket illetve az élni és élni hagyni tökéletes működését. A mindennapi életben való kedvességet, legyen az csak egy mosoly vagy egy apró segítség. Mi elég antiszociálisak vagyunk, így nekünk tökéletes az a fajta visszahúzódva élés, amit sokan negatívan élhetnek meg. Negatívum talán, ami kicsit zavar pont abból adódik, hogy kerülik a konfliktusokat és kerülgetve vagy nem az igazat mondva próbálnak terelni valamerre vagy mondanak, írnak véleményt.

Milyen terveket szövögettek a jövőre nézve?

Terv mindig akad. Pont a minap beszéltük, most, hogy nagyjából már kipakoltunk minden dobozt az új házban, hogy itt talán maradunk és maradhatunk is egy jó darabig. De azért kíváncsiak lennénk a teljesen északi életre a sarkkör felett vagy a norvég határ mentén. Igazából lehetne negatívum, hogy albérletben élünk, de mi élvezzük azt, hogy akár 5-10 évente máshol éljünk, és ezzel kipróbálunk sok mindent. A szigeten éléssel kezdeni azt hiszem elég nagy löket volt ebben.

Mit tanácsolnál azoknak, akik szintén szeretnének Svédországba költözni, de még haboznak?

Azt mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy nem szabad dühből neki indulni, csak mert majd én most megmutatom, vagy mert rossz állásunk van vagy csak bármi és mennénk már máshova, mert van sajnos sok példa arra, hogy ebben az esetben nagyon nehéz és akár meg sem valósul a külföldi élet. Összeszedetten, mindent előre végig gondolva, komoly tőkét, akár több millió forintot felhalmozva és munkaszerződéssel érdemes nekivágni egy külföldi életnek, mert sosem lehet tudni mit, hoz a jövő. Munkaszerződéshez pedig vagy hiányszakmában lévő jártasság és/vagy jó svéd nyelvtudás kell (hisz hiába hiány van egészségügyi dolgozó téren, ha a svéd beteggel nem tudunk kommunikálni).

Az utazni vágyókról se feledkezzünk meg, mit javasolnál nekik, milyen látványosságokat érdemes megnézni Svédországban?

Tudom, mindenki kíváncsi a fővárosra és a másik két nagy városra, amik nagyon szépek és sok a látványosság, de talán nem is konkrét helyet javasolnék, hanem azt, hogy aki tud, béreljen autót és induljon el a vidékre, kicsi utakra, autózzon falvak és tanyák mellett, olyan utakon amik már sokszor nem is aszfaltozottak, mert ezek az utak olyan helyekre vezetnek sokszor, amik nincsenek benne az útikönyvekben. Az instagram-on is ezeket az utakat igyekszem megmutatni.

Szeretnél te is a BIANO bloggere lenni? Vedd fel velem a kapcsolatot a laura.kis@biano.com e-mail címen és megbeszéljük a részleteket.