William Bell Scott (1811–1890) A skót művész olajjal és akvarellel, alkalmanként grafikai munkáival tűnt ki. Költő és művésztanár is volt, s posztumusz megjelent visszaemlékezései csevegős, sokszor eleven képet adnak a preraffaeliták körének életéről; különösen közel állt Dante Gabriel Rossettihez. Miután Edinburgh-ban nőtt fel, Londonba költözött, és 1843 és 1864 között a Newcastle upon Tyne állam Művészeti Iskola igazgatója volt, ahol ipari tárgyakkal egészítette ki tájképek és történelmi festészet repertoárját. Az első brit művészek egyike volt, aki széleskörűen ábrázolta az ipari forradalom folyamatait. Visszatért Londonba, ahol 1885-ig a Tudományos és Művészeti Osztályon dolgozott. A northumberlandi Wallington Hall (ma National Trust) számára festett történelmi témákat a modern ipar jeleneteivel keverve, legismertebb műveit és egy tisztán történelmi ciklust a skóciai ayrshire-i Penkill kastélyhoz. Nem sok portrét festett, de barátjáról, Algernon Charles Swinburne-ről készült feltűnő portréja a költő ikonikus képe. Rézkarcai többnyire könyveinek illusztrálására készültek.